Röviden. Egy 2025-ös metaanalízis szerint a serdülő kézilabdázók 25,8 százalékának van valamilyen vállproblémája egy idény alatt. Egy dán vizsgálat 679 fiatal játékosánál akkor lett gyakoribb a vállsérülés, ha a heti kézilabdás óraszám 60 százaléknál többel nőtt az előző négy hét átlagához képest: a sérülési arány ilyenkor közel kétszeres volt. A jó hír, hogy a rendszeres vállprogram segít – egy svéd vizsgálatban 56 százalékkal csökkentette a serdülők vállsérülésének kockázatát.
Mennyire gyakori a vállpanasz a fiatal kézilabdázóknál?
A dobókar egy idény alatt több ezer lendítést végez, és a legtöbb gyerek ezt jól bírja. Néhányuknál viszont megjelenik a fájdalom. A 2025 decemberében megjelent metaanalízis hat vizsgálat eredményeit gyűjtötte össze, összesen 933 serdülő kézilabdázó adataival.
| Mit mértek? | Összesített gyakoriság |
|---|---|
| Bármilyen vállprobléma egy idény alatt | 25,8% |
| Vállfájdalom | 42,3% |
| Komoly vállprobléma (a játékot, az edzést érdemben korlátozza) | 14,4% |
Hogy a fájdalom aránya miért magasabb, mint a vállproblémáé? A metaanalízis a három mutatót külön-külön összesítette, nem egymás részeiként. A 25,8 százalék azt mutatja, hányan jeleztek vállproblémát az idény során, a 42,3 százalék azt, hányan számoltak be vállfájdalomról, a 14,4 százalék pedig a játékot is korlátozó, komoly problémákat. A számok ezért nem adhatók össze, és nem is mondanak ellent egymásnak. Mindegyik irányt mutat, nem pontos arányt: a vizsgálatok nagyon eltértek egymástól, ezért a szerzők is óvatos értelmezést kérnek. Annyi azonban biztos: egy átlagos serdülőcsapatban jóval több gyereknek fáj a válla, mint egy-kettőnek.
Kiknél nagyobb a kockázat?
A Knee Surgery, Sports Traumatology, Arthroscopy folyóiratban 2018-ban megjelent svéd vizsgálat 471 serdülő, 15–18 éves élsportolót követett egy teljes idényen át. A játékosok 23 százalékának volt legalább egyszer komoly vállproblémája, és közülük csaknem minden második egy időre teljesen kiesett a játékból. Egy átlagos héten a játékosok 25 százaléka jelzett valamilyen vállproblémát.
- A lányoknál 46 százalékkal gyakoribbak voltak a komoly vállproblémák, mint a fiúknál.
- Az átlövőknél 58 százalékkal gyakoribbak voltak, mint a többi mezőnyjátékosnál.
- A komoly panaszt jelzők 43 százalékánál a gond legalább három egymást követő hétig tartott.
A szerzők következtetése szülőknek is fontos: a megelőzést már 15 éves kor előtt érdemes elkezdeni. A vállprobléma tehát nem a felnőtt kézilabda magánügye.
Források: Hadjisavvas S és mtsai (2025): Prevalence of shoulder problems in adolescent handball players: systematic review and meta-analysis, German Journal of Exercise and Sport Research, https://link.springer.com/article/10.1007/s12662-025-01082-5; Asker M és mtsai (2018): Female adolescent elite handball players are more susceptible to shoulder problems than their male counterparts, Knee Surgery, Sports Traumatology, Arthroscopy 26:1892–1900, https://link.springer.com/10.1007/s00167-018-4857-y
Nem a sok dobás a gond, hanem a hirtelen ugrás
A legtöbbet idézett vizsgálat Dániából származik. A British Journal of Sports Medicine folyóiratban 2017-ben megjelent kutatásban 679, 14–18 éves utánpótlás-kézilabdázó 31 héten át hetente SMS-ben jelezte, hány órát edzett és játszott, és volt-e vállsérülése. A kutatók minden hetet az előző négy hét átlagához hasonlították.
| Heti terhelés az előző 4 hét átlagához képest | Mi történt a vállsérülésekkel? |
|---|---|
| 20%-nál kisebb emelés vagy csökkenés | ez volt a viszonyítási alap |
| 20–60% közötti emelés | önmagában nem volt egyértelmű a hatás, de gyengébb külső rotációs erő vagy rossz lapockakontroll mellett a sérülési arány négy-ötszörösére nőtt |
| 60%-nál nagyobb emelés | a sérülési arány 1,91-szeres volt |
A kutatásról kiadott közlemény kézzelfogható példát is hozott. Aki az elmúlt négy hétben átlagosan heti 5 órát kézilabdázott, annak a következő héten nagyjából 8 óra a felső határ. Akinek gyengébb a vállizomzata vagy a lapockakontrollja, annál már a 6–8 órás hét is kockázatosabb. Ugyanebben a vizsgálatban a játékosok 20 százalékának már a kezdéskor fájt a válla, a 31 hét alatt pedig 106 új vállsérülést jelentettek.
Miért számít, mennyire erős a váll?
A dán kutatók a szezon elején és közepén meg is vizsgálták a játékosokat: mérték a váll erejét, mozgásterjedelmét és a lapocka mozgását. Két jellemző növelte meg érezhetően a kockázatot. Az egyik a váll kifelé forgató izmainak gyengébb ereje (külső rotációs erő). A másik a lapocka rendellenes mozgása, szakszóval scapularis dyskinesis. Akinél ezek közül valamelyik fennállt, annál már a közepes, 20–60 százalékos terhelésemelés mellett is négy-ötszörös volt a sérülési arány. A szerzők szerint ebből az következik, hogy a nagy heti terhelésugrás önmagában is kockázatos, gyengébb vállizomzat mellett pedig különösen. Ezért érdemes a megelőzést két oldalról megfogni: a terhelés fokozatos emelésével és a váll erősítésével.
Mikor ugrik meg a terhelés egy gyereknél?
Ritkán azért, mert az edző egyik napról a másikra a duplájára emeli az edzésszámot. Sokkal gyakrabban ilyenkor:
- nyári szünet vagy betegség után, amikor a gyerek rögtön teljes edzésbe áll vissza;
- edzőtáborban, ahol napi két edzés van;
- tornahétvégén, amikor két nap alatt három-négy meccset játszik;
- ha két korosztályban is játszik, vagy az iskolai csapatban is dob;
- ha a válogatott vagy a kiemelt csoport edzései hozzájönnek a klubéhoz.
A közlemény a kihagyás utáni visszatérésre külön figyelmeztet: aki az előző négy hétben nagyon keveset játszott – például sérülés vagy betegség miatt –, az a visszatérés hetében ne vállaljon 3,2 óránál több edzést és meccset. Egy kéthetes influenza után tehát nem a tornán kell újrakezdeni.
Források: Møller M és mtsai (2017): Handball load and shoulder injury rate: a 31-week cohort study of 679 elite youth handball players, British Journal of Sports Medicine 51(4):231–237, https://portal.findresearcher.sdu.dk/en/publications/handball-load-and-shoulder-injury-rate-a-31-week-cohort-study-of-; ScienceDaily: Youth handball players get injured by sudden increases in training volume (2017), https://www.sciencedaily.com/releases/2017/02/170221120834.htm
Hány dobás fér bele egy edzésbe?
Hogy egy kézilabdázó hányat dob egy edzésen, arról meglepően kevés adat van. Az egyik friss vizsgálat 2026-ban jelent meg a Frontiers in Sports and Active Living folyóiratban. A norvég Nord Egyetem két kutatója videóra vette a holland kézilabda-akadémia 16 lány játékosának négy edzését (átlagéletkoruk 17 év), és minden egyes passzt és lövést megszámoltak.
| Mit számoltak? | Átlag játékosonként, edzésenként |
|---|---|
| Összes dobás | 123,5 (játékosonként 61 és 307 között) |
| Ebből passz | 102,5 |
| Ebből lövés | 18 |
| Átlövők összes dobása | 175,9 |
| Beállók összes dobása | 105,8 |
| Szélsők összes dobása | 85,4 |
Két dolog tűnik ki. Az egyik, hogy a dobások nagy része passz, nem lövés – a szülő a lövéseket látja, a vállat viszont minden passz terheli. A másik, hogy a játékosok között óriási a különbség: edzésenként átlagosan az egyik 61-et, a másik 307-et dobott. Az átlövők ráadásul jóval többet dobnak, mint a szélsők, ami egybevág a svéd adatokkal: ott is az átlövőknél volt gyakoribb a vállprobléma.
Van ajánlott dobásszám gyerekeknek?
Nem találtunk ilyet. Az átnézett kutatások közül egyik sem határozott meg életkorhoz kötött kézilabdás dobáskorlátot. A dán vizsgálat is órában mérte a terhelést, nem dobásban. A norvég szerzők szerint a dobásszám az edzésfeladattól és a poszttól függ, vagyis az edző a tervezéssel sokat alakíthat rajta. Ha valaki konkrét dobásszámot nevez meg határértékként, kérdezd meg, honnan veszi.
Források: van Maanen-Coppens R, van den Tillaar R (2026): Throwing volume in handball: differences across playing positions and training exercises?, Frontiers in Sports and Active Living, https://www.frontiersin.org/journals/sports-and-active-living/articles/10.3389/fspor.2026.1824439/full
Működnek a vállprogramok?
Két nagy, randomizált vizsgálat szerint igen, bár egyik sem ígér sérülésmentességet. Lényeges különbség viszont, hogy kiken próbálták ki őket.
| Norvég vizsgálat (OSTRC) | Svéd vizsgálat (Shoulder Control) | |
|---|---|---|
| Kik vettek részt? | 660 felnőtt élvonalbeli játékos, 45 csapat | 627 serdülő, 15–19 éves, 18 kézilabda-profilú középiskola |
| Mennyi ideig? | egy idény (7 hónap) | 12 hónap |
| Előírt gyakoriság | heti 3-szor, a bemelegítés részeként, kb. 10 perc | heti 3-szor |
| Valóban elvégezve | átlagosan heti 1,6-szor | átlagosan heti 1,3-szor |
| Eredmény | 28%-kal kisebb vállprobléma-kockázat | 56%-kal kisebb vállsérülés-kockázat |
A norvég program öt gyakorlatból állt, többféle változattal és nehézségi szinttel. Célja az volt, hogy javítsa a váll befelé forgatását, erősítse a kifelé forgató izmokat és a lapockaizmokat, mozgékonyabbá tegye a törzset, és fejlessze a „mozgásláncot” – vagyis hogy a dobás ereje a lábból és a törzsből jöjjön, ne csak a karból. A svéd program szintén öt fő gyakorlatra épült, négy nehézségi szinttel, és a szezonon kívüli időszakra fokozatos dobásprogramot is tartalmazott.
A legbiztatóbb részlet: a játékosok egyik vizsgálatban sem végezték el a programot az előírt heti három alkalommal. A hatás mégis megjelent. Nem kell tehát tökéletes végrehajtást elvárni – a rendszeresség többet számít.
A svéd eredményről a kézilabda előnyeiről és kockázatairól szóló cikkünkben is írtunk, a térdprogrammal együtt.
Források: Andersson SH és mtsai (2017): Preventing overuse shoulder injuries among throwing athletes: a cluster-randomised controlled trial in 660 elite handball players, British Journal of Sports Medicine 51(14):1073–1080, https://klokeavskade.no/globalassets/publications/andersson_2016_bjsm_preventing-overuse-shoulder-injuries-among-throwing-athletes.pdf; Oslo Sports Trauma Research Center projektoldal, https://ostrc.no/en/projects/preventing-overuse-shoulder-injuries-among-throwing-athletes-a-cluster-randomised-controlled-trial-in-660-elite-handball-players/; Asker M és mtsai (2022): The Effect of Shoulder and Knee Exercise Programmes on the Risk of Shoulder and Knee Injuries in Adolescent Elite Handball Players, Sports Medicine – Open, https://link.springer.com/article/10.1186/s40798-022-00478-z
Mitől jó egy vállat is védő bemelegítés?
Konkrét gyakorlatsort szándékosan nem írunk le: a programokat edzők és gyógytornászok tanítják be, és sokat számít a helyes kivitelezés. A vizsgálatok alapján viszont elmondjuk, mit keress, ha benézel egy edzésre.
- Rövid és beépített. A norvég program nagyjából 10 percig tartott, és a szokásos bemelegítés része volt, nem külön alkalom.
- Rendszeres. Heti háromszor írták elő, és már heti másfél alkalom is mérhető hatást hozott.
- Nem csak karkörzés. A programok a lapockát, a váll forgató izmait és a törzset is megdolgoztatták.
- Szintezett. Mindkét programban voltak könnyebb és nehezebb változatok, így a gyerek a saját szintjén kezdhet.
- Fokozatos dobás. A svéd program a szezonon kívüli időszakra is adott dobásprogramot, hogy a váll ne nulláról kapjon teljes terhelést.
Ha az edzés elején a gyerekek pár kör futás után rögtön lőni kezdenek, az nem ilyen bemelegítés. Ezt bátran szóvá teheted, csak ne a pálya széléről, hanem egy nyugodt beszélgetésben.
Figyelmeztető jelek: mikor figyelj fel?
A kutatók a vállpanaszokat egy norvég kérdőívvel (OSTRC) követték, amely nemcsak a fájdalomra kérdez rá, hanem arra is, tud-e a játékos teljes értékűen edzeni, és romlott-e a teljesítménye. Komoly problémának azt tekintették, ha a vállpanasz miatt közepesen vagy nagyon csökkent az edzésmennyiség vagy a teljesítmény, vagy a játékos egyáltalán nem tudott részt venni. Ebből otthon is sokat le lehet szűrni.
- A gyerek edzés után rendszeresen a vállát fogja, dörzsöli, vagy jegelni akarja.
- Azt mondja, lövésnél „beáll” vagy „megszúr” a váll.
- Kevesebbet lő, inkább passzol, vagy máshogy dobja a labdát, mint korábban.
- Az edző szerint gyengébb lett a lövése, pedig nem fáradt.
- Éjszaka a vállára fekve fáj, vagy a fájdalom felébreszti.
- A fájdalom nem múlik el pár nap pihenéssel, vagy az első edzésen visszajön.
- Hetek óta „kicsit fáj”, és ezt már természetesnek veszi.
Az utolsó pont a legalattomosabb. A svéd vizsgálatban a komoly panaszok 43 százaléka legalább három hétig tartott. A gyerek megszokja a fájdalmat, és nem szól. Ha rákérdezel, ne azt kérdezd, hogy „fáj még?”, hanem azt, hogy „tudsz teljes erővel lőni?”.
Ha a jelek közül több is fennáll, vagy a fájdalom miatt máshogy mozog, a gyerek aznap hagyja abba az edzést, és ha pár nap alatt nem javul, menjetek sportorvoshoz. Ez nem túlzott óvatoskodás: a svéd adatok szerint a komoly vállpanaszok közel fele egy időre teljesen kivette a játékost a játékból.
Források: Asker M és mtsai (2017): A prospective cohort study identifying risk factors for shoulder injuries in adolescent elite handball players: the Karolinska Handball Study (KHAST) study protocol, BMC Musculoskeletal Disorders, https://link.springer.com/article/10.1186/s12891-017-1852-2; Asker M és mtsai (2018), https://link.springer.com/10.1007/s00167-018-4857-y. A jelek listája szerkesztőségi összefoglaló, nem orvosi diagnózis.
Mit kérdezz az edzőtől?
A legtöbb utánpótlásedző tud a vállproblémákról, és örül, ha a szülő érdeklődik – feltéve, hogy nem számonkérésként teszi. Öt kérdés, amelyre érdemes választ kapnod:
- Van-e az edzések elején olyan bemelegítés, amely a vállat és a lapockát is megdolgoztatja?
- Hogyan vezetik vissza a gyereket nyári szünet, betegség vagy sérülés után?
- Figyelnek-e arra, hogy tornahéten vagy táborban ne ugorjon meg hirtelen a terhelés?
- Tudja-e az edző, ha a gyerek más csapatban, korosztályban vagy az iskolában is játszik?
- Mit tegyen a gyerek, ha fáj a válla – kinek szóljon, és mikor álljon le?
A negyedik kérdésre gondolnak a szülők a legritkábban. A klubedző csak azt látja, ami az ő edzésein történik. Ha a gyerek két korosztályban is játszik, és közben iskolai bajnokságra is jár, a heti terhelést egyedül te látod egyben.
Érdemes-e a gyereknek is tudnia erről?
Igen, a korához illő módon. Egy 13 éves már megérti, hogy a váll nem attól fáj, hogy „gyenge”, és hogy a fájdalomról szólni nem árulás a csapattal szemben. Ha ezt otthon kimondjátok, könnyebben szól az edzőnek is.
Mit tehetsz te otthon?
A terhelést a szülő tudja a legkönnyebben szem előtt tartani, mert ő viszi-hozza a gyereket. Nem kell hozzá sportszakembernek lenned, elég egy naptár.
| Helyzet | Mit tehetsz? |
|---|---|
| Szokásos időszak | írd fel, hetente hány óra edzés és meccs van, minden csapatot beleértve |
| Közeledik egy torna vagy tábor | nézd meg, mennyivel lesz több a szokásosnál, és beszéld meg az edzővel |
| Kihagyás után | ne a legnagyobb terhelésű héttel kezdjen újra |
| A gyerek gyorsan nő | szólj az edzőnek, hogy a terhelésnél ezt is figyelembe vegye |
| Fáj a válla | vedd komolyan, és ne a meccs fontossága döntsön |
A labda mérete is számít: a korosztálynak megfelelő labdával könnyebb jól dobni. Erről a labdaméretekről szóló cikkünkben írtunk részletesen. A fájdalom és a pihenés általános kérdéseivel pedig a leggyakoribb szülői hibákról szóló írásunk foglalkozik.
Amit a kutatás nem állít
Nem tudjuk, hány dobás sok egy gyereknek. Kutatással alátámasztott, életkorhoz kötött kézilabdás dobáskorlátot nem találtunk. A dán vizsgálat órában mérte a terhelést, a holland akadémián végzett vizsgálat pedig csak 16 játékos négy edzését számolta végig.
A 60 százalékos határ nem éles vonal. A dán vizsgálatban a 60 százaléknál nagyobb emelés hatása épp a statisztikai szignifikancia határán volt. A szám jó iránymutatás, de nem jelenti azt, hogy 59 százalékig minden rendben van.
A vizsgálatok nagyobb gyerekekről szólnak. A dán játékosok 14–18, a svédek 15–19 évesek, a norvégok felnőtt élvonalbeli játékosok voltak. Hogy egy 10 éves kézilabdázóra ugyanez igaz-e, nem tudjuk. A svéd szerzők mindenesetre már 15 éves kor előtt javasolják a megelőzést.
Élsportolókat vizsgáltak. A svéd és a dán résztvevők kézilabda-profilú iskolákba jártak vagy utánpótlás-élvonalban játszottak, sokat edzettek. Egy heti kétszer edző szabadidős csoportban mások lehetnek az arányok.
A program nem garancia. Az 56 és a 28 százalékos csökkenés nagy eredmény, de a kockázat nem tűnik el. A norvég felnőtt eredményt ráadásul nem lehet egy az egyben gyerekekre átvinni.
A gyakorisági adatok szórnak. A 2025-ös metaanalízisben a vizsgálatok között nagyon nagy volt az eltérés, ezért a 25,8 százalékot nem szabad pontos számként kezelni.
Gyakori kérdések
Mennyire gyakori a vállfájdalom a kamasz kézilabdázóknál?
Gyakoribb, mint a legtöbb szülő gondolná. Egy 2025-ös metaanalízis hat vizsgálat 933 serdülő kézilabdázójának adatait összesítette: egy idény alatt átlagosan 25,8 százalékuknak volt valamilyen vállproblémája, vállfájdalomról pedig 42,3 százalékuk számolt be. A vizsgálatok között nagy volt az eltérés, ezért ezek a számok irányt mutatnak, nem pontos arányt.
Mennyivel növelheti a gyerek a heti edzésmennyiséget?
Egy dán vizsgálatban, amely 679, 14–18 éves kézilabdázót követett, akkor lett gyakoribb a vállsérülés, ha a heti kézilabdás óraszám több mint 60 százalékkal nőtt az előző négy hét átlagához képest. Aki addig heti 5 órát játszott, annak ez 8 óra fölötti hetet jelent. Gyengébb vállizomzat mellett már a 20–60 százalékos emelés is kockázatosabbnak bizonyult.
A lányok vállát jobban megviseli a kézilabda?
Egy 471 svéd serdülő élsportolóval végzett vizsgálatban a lányoknál 46 százalékkal gyakoribbak voltak a komoly vállproblémák, mint a fiúknál. Az átlövőknél 58 százalékkal gyakoribbak voltak, mint a többi poszton játszóknál. A szerzők szerint a megelőzést már 15 éves kor előtt érdemes elkezdeni.
Mit érdemes megkérdezni az edzőtől a vállról?
Azt, hogy van-e az edzések elején vállat is célzó sérülésmegelőző bemelegítés, figyelnek-e arra, hogy a terhelés ne ugorjon meg hirtelen – például tornahétvégén vagy egy kihagyás után –, és mit tegyen a gyerek, ha fáj a válla. Egy jó edzőnek mindháromra van válasza.
Fáj a gyerek válla, de játszani akar. Mit tegyek?
Ha a fájdalom miatt kevesebbet vagy gyengébben tud edzeni, vagy máshogy dob, aznap álljon le. Ha néhány nap pihenés után sem múlik el, vagy az első edzésen visszatér, forduljatok sportorvoshoz. A meccs fontossága ne írja felül ezt a döntést.
Amit már ma megtehetsz
Vedd elő a naptárt, és számold össze, hány órát kézilabdázott a gyereked az elmúlt négy hétben – edzéseket, meccseket, iskolai játékot, mindent. Oszd el néggyel, és nézd meg, mi vár rá a következő héten. Ha a tervezett hét 60 százaléknál többel haladja meg az átlagot – ötórás átlagnál ez 8 óra fölötti hetet jelent –, például tornahétvége vagy tábor miatt, még ezen a héten beszélj az edzővel arról, hogyan lehet az emelést fokozatosabbá tenni.
