Röviden. A tornához hajlékonyság és erő kell, de a kettő csak együtt működik: amit a gyerek nem tud izommal megtartani, azt nem érdemes tovább nyújtani. Egy amerikai vizsgálatban a 9,3 éves átlagéletkorú, nem élsportoló tornászok 56 százalékának fájt a csuklója, 51 százalékuknál pedig a röntgen a növekedési porc terheléses sérülésének jeleit mutatta. Az erősítés ezzel szemben 7–8 éves kortól, szakszerű felügyelettel viszonylag biztonságos. A határ tehát nem a spárga mélységénél húzódik, hanem ott, ahol a gyerek fájdalmat jelez, vagy ahol valaki lejjebb nyomja.
Két képesség, amelyek egymásra épülnek
A tornát sokan a hajlékonyság sportjának tartják, pedig legalább annyira az erőé. A kézenállást a váll tartja meg, a spárgaugrást a csípő és a törzs izmai nyitják ki a levegőben. Az edzők ezért kétféle hajlékonyságról beszélnek.
Aktív és passzív hajlékonyság
Passzív az a mozgástartomány, amelyet külső segítséggel – a padlón ülve, a testsúly vagy egy társ nyomásával – el lehet érni. Aktív az, amelyet a gyerek a saját izomerejével is be tud állítani és meg tud tartani. A kettő között nagy lehet a különbség: van, aki a földön lecsúszik a spárgába, állva viszont csak jóval alacsonyabbra tudja felemelni és megtartani a lábát.
A tornában az aktív hajlékonyság a használható. Ami csak passzívan van meg, azt a gyerek egy leérkezésnél vagy egy hídba lépésnél nem tudja kontrollálni – ilyenkor az ízületi szalagok és a porc viselik a terhet, nem az izmok.
A nemzetközi szövetség sorrendje
A Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) korosztályos programja szerint a hosszú távú fejlődés alapja az „előfeltételek”, vagyis a hajlékonyság, az erő és az alapstruktúrák magas szintű kiépítése, miközben a terhelés rendszeresen és fokozatosan nő. A hajlékonyság tehát az erővel együtt szerepel a listán, nem helyette.
A program arra is figyelmeztet, hogy a növekedési szakaszban a gyerek hajlékonysága csökkenhet, mert a csontok gyorsabban nőnek, és megfeszítik az izmokat és az inakat. Ha a tizenkét éves lányod hirtelen „elveszíti” a spárgáját, az nem lustaság – a teste éppen átépül. Ilyenkor az a legrosszabb, ha erőből próbálják visszanyomni.
Ha még csak most keresel klubot, és nem világos, hogy versenytornáról vagy szabadidős foglalkozásról van szó, előbb ezt olvasd el: Mozgásfejlesztő torna vagy sporttorna?
Források: Fédération Internationale de Gymnastique – Age Group Programme, Women's Artistic Gymnastics, https://www.gymnastics.sport/site/pages/education/agegroup-wag-manual-e.pdf
Nyújtás gyerekkorban: amit a kutatás tud
Jó hír: a gyerekek hajlékonysága jól fejleszthető, és nem kell hozzá erőszak. Egy 2022-es szisztematikus áttekintés és metaanalízis 28 vizsgálatot összegzett, összesen 1 936 résztvevővel: közülük 652 gyerek 5 és 11, 1 284 serdülő 12 és 18 év közötti volt.
- A rendszeres nyújtás mindkét korcsoportban növelte a mozgástartományt.
- Összességében nem volt különbség a gyerekek és a serdülők javulása között.
- A gyerekek több nyújtásra nagyobb javulással reagáltak, a serdülők viszont kevesebb és több nyújtásra is hasonlóan.
A szerzők szerint gyerekkorban több nyújtással jobban nő a mozgástartomány. Elsőre úgy hangzik, mintha ez igazolná a „minél többet, annál jobb” elvet – pedig nem. A „több” itt hosszabb összes nyújtási időt jelent, nem nagyobb erőt. Egyik vizsgálat sem arról szólt, hogy valaki ránehezedik a gyerekre.
A gerinc külön téma
A tornászok hátrahajlásai, hídjai és flikkjei a gerincet is szélsőséges helyzetbe hozzák. Egy 2016-os áttekintő tanulmány szerint az ésszerű keretek között végzett gerincnyújtás nem látszik különösebben veszélyesnek – a szerzők azonban hozzáteszik, hogy nagyon kevés az adat, és további kutatásokra van szükség.
Két dolgot viszont hangsúlyoznak. Az egyik: a gerinc nyújtását és terhelését gondosan, alaposan, hosszú távon és fokozatosan kell felépíteni. A másik: a korai hátrahajlító mozdulatok ismétléssel rögzülnek: amit a kisgyerek rosszul tanul meg, azt később nehéz kijavítani. Arra is figyelmeztetnek, hogy sok fiatal tornász túlfeszítő gyakorlatait senki sem felügyeli kellően.
A ráerőltetett spárga
A Utah-i Egyetem 2017-es egészségügyi cikke egy videóból indul ki: egy kamasz pomponlányt a csapattársai és az edzője nyomnak spárgába, miközben sír, és azt kiabálja, hogy hagyják abba. Az egyetem gyermek-sportortopédusa, Stephen Aoki szerint aki így nyújt, lágyrészeket szakíthat el vagy ízületeket sérthet meg, és ezekből nehéz felépülni.
Az orvos szerint a spárgát fokozatosan, a test határait lassan kitolva lehet elérni, nem egyetlen nap alatt egy edzőtáborban. A fájdalommal a test azt jelzi, hogy egy mozdulatot nem visel el. Ha pedig a sportoló azt mondja, álljanak le, arra hallgatni kell.
Források: Donti és mtsai (2022): Is There a „Window of Opportunity” for Flexibility Development in Youth? A Systematic Review with Meta-analysis, Sports Medicine – Open 8:88, https://link.springer.com/article/10.1186/s40798-022-00476-1; Sands és mtsai (2016): Stretching the Spines of Gymnasts: A Review, Sports Medicine 46(3):315–327, https://link.springer.com/article/10.1007/s40279-015-0424-6; University of Utah Health (2017): Don't Force the Splits, https://healthcare.utah.edu/healthfeed/2017/08/dont-force-splits
Hipermobilitás: amikor a hajlékonyság túl könnyen jön
Vannak gyerekek, akiknek semmit sem kell tenniük a spárgáért. Hátrahajlítják a hüvelykujjukat az alkarjukig, a könyökük és a térdük „visszafelé” is behajlik. Az edző szemében ez tehetség – és a tornában tényleg előny. Az átlagosnál lazább ízületek – szakszóval hipermobilitás – azonban kockázattal is járnak.
A Beighton-pontszám
Az általános ízületi lazaságot az orvosok gyakran a Beighton-pontszámmal mérik. Öt mozdulatot néznek, összesen 9 pontot lehet kapni.
| Mozdulat | Mikor jár pont? | Pont |
|---|---|---|
| Kisujj | az ujjtőízületnél 90 foknál jobban hátrahajlik | 1–1 kezenként |
| Hüvelykujj | hátrahajlítva eléri az alkart | 1–1 oldalanként |
| Könyök | a nyújtott helyzeten túl 10 foknál jobban hátrahajlik | 1–1 oldalanként |
| Térd | a nyújtott helyzeten túl 10 foknál jobban hátrahajlik | 1–1 oldalanként |
| Gerinc | nyújtott térddel előrehajolva a tenyér a földre simul | 1 |
A nemzetközi Ehlers–Danlos Társaság leírása szerint serdülés előtti gyereknél a 6 vagy több pont számít pozitívnak, felnőttnél az 5, ötven év felett a 4. Ezt a tesztet ne használd otthoni diagnózisra. Arra jó, hogy értsd, mit néz az orvos, ha a gyereked „túl laza”.
Tornászoknál gyakori
Egy brit vizsgálatban 25 fiú (átlagosan 10,4 éves) és 25 lány (átlagosan 11,2 éves) tornász ízületi lazaságát mérték fel. A fiúk 56, a lányok 68 százaléka volt hipermobilis. A lányok átlagos Beighton-pontszáma 9-ből 4,76 volt. A szerző szerint a Beighton-pontszám mellett a csípő mozgástartományát is érdemes mérni, és figyelembe kell venni a nemet, az életkort és a versenyszintet.
Nem csoda: a laza gyereknek sok elem könnyebben megy, és az edző is szívesebben dolgozik vele. Éppen ezért fontos, hogy ne a lazaságát növeljék tovább, hanem azt, ami megtartja az ízületeit.
Mit tegyél, ha a gyereked ilyen?
A brit egészségügyi szolgálat (NHS) szerint az ízületi hipermobilitás főleg gyerekeket és fiatalokat érint, és az életkorral gyakran javul. Sokan tünetmentesek, másoknál ízületi és izomfájdalom, ismétlődő rándulások, ficamok, fáradékonyság jelentkezhet. A fő kezelés az izomerő és az erőnlét javítása, hogy az izmok jobban védjék az ízületeket. Az NHS azt is tanácsolja, hogy az érintett ne feszítse túl az ízületeit.
A hipermobilis tornász gyereknek tehát stabilizáló erősítésből kell több, nyújtásból nem. Ha gyakran panaszkodik ízületi fájdalomra, vagy ismétlődően kificamodik valamije, először orvossal beszéld meg, ne az edzővel.
Források: The Ehlers-Danlos Society – Assessing Joint Hypermobility, https://www.ehlers-danlos.com/assessing-joint-hypermobility/; Armstrong (2018): Joint hypermobility in young gymnasts: Implications for injury and performance, Journal of Education, Health and Sport, https://research.edgehill.ac.uk/en/publications/joint-hypermobility-in-young-gymnasts-implications-for-injury-and/; NHS – Joint hypermobility syndrome, https://www.nhs.uk/conditions/joint-hypermobility/
Erősítés gyerekkorban: szabad, sőt kell
Sok szülő még ma is úgy tudja, hogy a gyereknek tilos erősítenie, mert „nem nő meg” vagy „tönkremegy a növekedési porca”. A mai szakmai állásfoglalások mást mondanak.
Mit mond a két legfontosabb állásfoglalás?
Az amerikai erőnléti szövetség (NSCA) állásfoglalása szerint a jól megtervezett és felügyelt erősítő program a fiatalok számára viszonylag biztonságos, növeli az erőt, javítja a mozgásügyességet, és ellenállóbbá teheti a szervezetet a sportsérülésekkel szemben. A dokumentum szerint egyetlen prospektív gyerekkori erősítővizsgálatban sem írtak le a növekedési porcot érintő sérülést.
A 2014-es nemzetközi konszenzusnyilatkozatot húsz szakember jegyzi a gyermekgyógyászat, a sportorvoslás és az erőnléti edzés területéről. Szerintük az a félelem, hogy az erősítés károsítja a növekedési porcot, sem a tudományos adatok, sem a klinikai tapasztalat nem támasztja alá. Egy feltételt viszont mindig kikötnek: a programot képzett szakember tervezze és felügyelje.
Mennyit és hogyan?
| Szempont | Ajánlás | Forrás |
|---|---|---|
| Kezdés | ha a gyerek kész a sportolásra, általában 7–8 éves kortól | NSCA |
| Érettség | értse és kövesse az utasításokat | Nemzetközi konszenzus |
| Mennyiség | 1–3 sorozat, 6–15 ismétlés, többféle felső- és alsótest-gyakorlattal | NSCA |
| Gyakoriság | heti 2–3 alkalom, nem egymást követő napokon | NSCA |
| Terhelésnövelés | fokozatosan, 5–10 százalékos lépésekben | NSCA |
| Felügyelet | képzett szakember tervezi és felügyeli | Nemzetközi konszenzus |
A konszenzus szerint a terhelést nem az életkorhoz, hanem az edzésmúlthoz, a mozgásügyességhez, a technikai tudáshoz és a meglévő erőhöz kell igazítani. A cél elsősorban a jó technika elsajátítása egy biztonságos, hatékony és élvezetes programban.
Honnan jönnek a sérülések?
A nyilatkozat olyan adatokat idéz, amelyek szerint a súlyzós edzéshez köthető sérülések nagyjából 77,2 százaléka baleset, és a többségük megelőzhető lenne megfelelő felügyelettel, a technikai tudáshoz igazított fokozatossággal és biztonságos környezettel. A kockázat tehát nem magából az erősítésből fakad, hanem abból, ha a gyerek felügyelet nélkül, túl nagy súllyal vagy rossz technikával dolgozik.
A tornában ez többnyire nem is súlyzót jelent. A kötélmászás, a húzódzkodás, a támaszgyakorlatok és a törzsizom-erősítés mind saját testsúlyos erősítő edzés. Ha a klub ezekre rendszeresen szán időt, az jó jel. Ha viszont az edzés nagy része a nyújtásról szól, és alig van benne erősítés, érdemes rákérdezni, miért.
Források: Faigenbaum és mtsai (2009): Youth Resistance Training: Updated Position Statement Paper From the National Strength and Conditioning Association, Journal of Strength and Conditioning Research, https://www.nsca.com/globalassets/about/position-statements/position_stand_youth_resistance_training---2009.pdf; Lloyd és mtsai (2014): Position statement on youth resistance training: the 2014 International Consensus, British Journal of Sports Medicine 48(7):498–505, https://bjsm.bmj.com/content/48/7/498
Ahol a torna tényleg megterhel: a csukló és a derék
A tornában a kéz lábként is működik: a gyerek támaszban, kézenállásban, flikkben újra meg újra a csuklójára érkezik. A gerinc közben hátrahajlik, csavarodik, és a leérkezéseknél nagy ütést kap. Ezért gyakran emlegetett tornászpanasz a csukló- és a derékfájás.
A „tornászcsukló”
A tornászcsukló az orsócsont alsó növekedési porcának terheléses sérülése. Egy 2002-es amerikai vizsgálatban 59 nem élsportoló fiatal tornászt (28 lányt és 31 fiút, átlagosan 9,3 évest) mértek fel. 56 százalékuk számolt be csuklófájdalomról, 51 százalékuknál a röntgen a növekedési porc legalább másodfokú terheléses sérülését mutatta. A fájdalom gyakorisága összefüggött a röntgenen látott sérülés fokával. A 10–14 évesek 83 százalékának fájt a csuklója, a többi korosztályban 44 százaléknak.
Egy 2026-ban megjelent metaanalízis kilenc vizsgálat 839 serdülő tornászának adatait összesítve 53 százalékos csuklófájdalom-gyakoriságot talált, a krónikus csuklósérülés aránya 36 százalék volt. A csuklófájdalom többek között a 10–14 éves korral, az edzés intenzitásával, az edzésévek számával és a heti edzésórákkal járt együtt. A szerzők maguk is jelzik, hogy a bizonyítékok megbízhatósága alacsony vagy nagyon alacsony.
A derék: spondylolysis
A spondylolysis az ágyéki csigolya egy vékony, gyenge csontrészének repedése vagy fáradásos törése, leggyakrabban az ötödik ágyéki csigolyán. Az amerikai ortopéd társaság betegtájékoztatója szerint a sportoló gyerekek és kamaszok derékfájásának gyakori oka, főleg olyan sportokban, amelyek ismételten terhelik a gerincet, mint a torna. Sokan tünetmentesek. Ha van panasz, az jellemzően derékfájás, amely mozgásra erősödik, pihenésre enyhül, és a farba, combba is kisugározhat.
Egy spanyol vizsgálat 3 152 élsportoló kórtörténetét dolgozta fel. A spondylolysis összesített aránya 8,02 százalék volt, alig több, mint az átlagnépességben szokásos 3–7 százalék. A szertornászok között viszont 16,96 százalékot találtak. Egy amerikai MRI-vizsgálatban a tornásznők gerincén a versenyszinttel együtt nőtt az elváltozások aránya: az élvonal előtti szinten 9, az élvonalban 43, az olimpiai szinten 63 százalék volt – igaz, mindössze 33 tornásznőt vizsgáltak.
Miért éppen 11 és 15 év között?
A FIG korosztályos programja szerint a 11–15 éves kor kritikus időszak: a gyerekek ekkor gyorsan tanulnak meg bonyolult elemeket, de közben hajlamosak a heveny, a krónikus és a túlterheléses sérülésekre is. A csontok végén és az inak tapadásánál nyitott növekedési porcok vannak, amelyek a csavaró- és nyíróerőkre, valamint a túlzott vagy ismétlődő összenyomásra érzékenyek. A szövetség ezért előírja, hogy ebben a korban elég időt kell hagyni a regenerációra, és csökkenteni kell a nagy ütközőterhelésű elemek számát.
Források: DiFiori és mtsai (2002): Wrist Pain, Distal Radial Physeal Injury, and Ulnar Variance in Young Gymnasts: Does a Relationship Exist?, American Journal of Sports Medicine 30(6):879–885, https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1177/03635465020300062001; DiLeo és mtsai (2026): Epidemiology and Risk Factors of Wrist Pain and Injury in Adolescent Artistic Gymnasts: A Systematic Review and Meta-analysis, Orthopaedic Journal of Sports Medicine 14(1), https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/23259671251395329; AAOS OrthoInfo – Spondylolysis and Spondylolisthesis, https://www.orthoinfo.org/diseases--conditions/spondylolysis-and-spondylolisthesis; Soler és Calderón (2000): The Prevalence of Spondylolysis in the Spanish Elite Athlete, American Journal of Sports Medicine 28(1):57–62, https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/03635465000280012101; Goldstein és mtsai (1991): Spine injuries in gymnasts and swimmers, American Journal of Sports Medicine 19(5):463–468, https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/036354659101900507; FIG – Age Group Programme, Women's Artistic Gymnastics, https://www.gymnastics.sport/site/pages/education/agegroup-wag-manual-e.pdf
Figyelmeztető jelek: mikor szólj?
A tornában a fájdalom és az izomláz könnyen összemosódik, és a gyerekek gyakran hallgatnak, mert nem akarnak kimaradni. Ezekre a jelekre akkor is figyelj, ha a gyerek legyint rájuk.
A gyerek testén
- Csuklófájdalom, amely támasz, kézenállás vagy flikk után visszatér, vagy napokig nem múlik el.
- Derékfájás, amely edzésen erősödik és pihenésre enyhül – főleg, ha a farba vagy a combba is kisugárzik.
- Ismétlődő rándulások, ficamok, „kiugró” ízületek.
- Hirtelen romló hajlékonyság vagy ügyetlenség egy gyors növési szakaszban, amelyet az edző erőből próbál helyrehozni.
- A gyerek kerül bizonyos elemeket, vagy fél az edzés nyújtó részétől.
Az edzésen
- Az edző vagy egy társ ránehezedik a gyerekre, ráül, vagy teljes testsúllyal nyomja lejjebb a spárgában vagy a hídban.
- A gyerek sír, kiabál vagy kéri, hogy hagyják abba, és nem hagyják.
- Elhangzik, hogy „a fájdalom a fejlődés része”, vagy hogy „aki sír, az nem tornász”.
- Szinte csak nyújtás van, erősítés alig.
- A kicsik felügyelet nélkül gyakorolják a hátrahajlásokat.
Ha a fenti jelek közül bármelyiket látod, először a gyerekkel beszélj, aztán az edzővel, nyugodtan, négyszemközt. Ha a fájdalom visszatér, vidd sportorvoshoz. A fájdalom elbagatellizálása az egyik leggyakoribb szülői hiba, erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
Kérdések az edzőnek
| Kérdés | Megnyugtató válasz | Gyanús válasz |
|---|---|---|
| Hogyan nyújtanak a gyerekek? | fokozatosan, a gyerek maga irányítja a mélységet | „segítünk nekik lejjebb menni” |
| Mennyi erősítés van egy edzésen? | rendszeresen, minden edzésen van valamennyi | „az majd később jön” |
| Mit csinálnak, ha a gyereknek fáj valamije? | kihagyja az adott elemet, szólnak a szülőnek | „átmozgatja, és elmúlik” |
| Hogyan kezelik a nagyon laza gyerekeket? | több stabilizáló erősítést kapnak | „ők a tehetségek, nekik minden megy” |
| Ki felügyeli a hátrahajlásokat? | mindig edző van mellettük | „a nagyok segítenek a kicsiknek” |
Források: University of Utah Health (2017): Don't Force the Splits, https://healthcare.utah.edu/healthfeed/2017/08/dont-force-splits; AAOS OrthoInfo – Spondylolysis and Spondylolisthesis, https://www.orthoinfo.org/diseases--conditions/spondylolysis-and-spondylolisthesis; NHS – Joint hypermobility syndrome, https://www.nhs.uk/conditions/joint-hypermobility/
Itthon: kihez tartozik a torna?
Magyarországon a tornát a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) fogja össze. A honlapján nyolc szakág szerepel: a női és a férfi torna, a ritmikus gimnasztika, az akrobatikus torna, a gumiasztal, az aerobik, a parkour és a mindenki tornája.
A ritmikus gimnasztika helyzete változott. A MATSZ rendkívüli közgyűlésének döntése nyomán 2025. május 22-én megalakult az önálló Magyar Ritmikus Gimnasztika Szakszövetség (MRGSZ). A nemzetközi szövetség országonként egyetlen tagszervezettel tart kapcsolatot, így a ritmikus gimnasztikát nemzetközi szinten továbbra is a MATSZ képviseli. Ha a gyereked ritmikus gimnasztikára jár, a hazai versenyekről és a klubokról az MRGSZ oldalán tájékozódj.
A ritmikus gimnasztikát azért is érdemes külön említeni, mert ebben a szakágban a hajlékonyság még nagyobb hangsúlyt kap, mint a szertornában. A fenti kérdések és figyelmeztető jelek ott is ugyanúgy érvényesek.
Ha kisebb gyereked van, és még csak az alapoknál tartotok, a mozgásfejlesztés 3–6 éves korban című cikkünkben találsz otthon is végezhető, játékos gyakorlatokat.
Források: Magyar Torna Szövetség, https://matsz.hu/; MATSZ – Sajtóközlemény a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szakszövetség megalakulásáról, https://matsz.hu/ritmikus_gimnasztika/hirek/3668/sajtokozlemeny; Nemzeti Sport (2025): Önállóvá válik a Magyar Ritmikus Gimnasztika-szövetség, https://www.nemzetisport.hu/egyeb-egyeni/2025/05/onallova-valik-a-magyar-ritmikus-gimnasztika-szovetseg; Magyar Ritmikus Gimnasztika Szakszövetség, https://hunrg.hu/
Amit a kutatás nem állít
Nem állítja, hogy a torna veszélyes sport. A csukló- és derékpanaszok gyakoriak, de a vizsgálatok többnyire kis mintán készültek. A 2026-os metaanalízis szerzői maguk írják, hogy bizonyítékaik megbízhatósága alacsony vagy nagyon alacsony.
Nem állítja, hogy a hipermobilis gyerek sérülni fog. A lazaság a tornászok között gyakori, és sok hipermobilis ember tünetmentes. Az idézett brit vizsgálat a lazaság gyakoriságát mérte, nem azt, hogy ki sérült meg.
Nem állítja, hogy a nyújtás megelőzi a sérüléseket. A 2022-es metaanalízis a mozgástartomány növekedését vizsgálta, a sérülésekről nem mondott semmit.
Nem ad pontos határt. Nincs olyan szög, fok vagy életkor, amely alatt a nyújtás biztonságos, fölötte pedig veszélyes. A kutatások inkább a módszerről szólnak: fokozatosság, felügyelet, erő a hajlékonyság mellé.
A spondylolysis-adatok régiek. A spanyol és az amerikai vizsgálat 2000-ben, illetve 1991-ben jelent meg, élsportolókon. Arról, hogy a mai magyar szabadidős tornászgyerekek között milyen gyakori, nincs adatunk.
Gyakori kérdések
Hány éves kortól kezdhet erősíteni egy tornász gyerek?
Az amerikai erőnléti szövetség (NSCA) állásfoglalása szerint ha a gyerek készen áll a sportolásra – ez általában 7–8 éves korban jön el –, akkor valamilyen erősítő edzésre is készen áll. A nemzetközi konszenzus ehhez azt teszi hozzá, hogy a gyerek legyen elég érett az utasítások követéséhez, a programot pedig képzett szakember tervezze és felügyelje. A tornában ez eleve saját testsúlyos gyakorlatokkal kezdődik.
Normális, ha a gyerek sír a nyújtásnál?
Nem. A nyújtás lehet kellemetlen, de ha a gyerek sír, kiabál vagy azt kéri, hogy hagyják abba, akkor túl messzire mentek. A Utah-i Egyetem gyerekekre szakosodott sportortopédusa szerint ilyenkor a lágyrészek és az ízületek is megsérülhetnek, és ha a sportoló azt mondja, álljanak le, arra hallgatni kell.
Baj, ha a gyerekem nagyon hajlékony?
Önmagában nem betegség, a tornászok között kifejezetten gyakori. Egy 50 fiatal tornászt vizsgáló brit felmérésben a fiúk 56, a lányok 68 százaléka volt hipermobilis. Ha viszont gyakran fáj valamelyik ízülete, sokszor rándul ki a bokája vagy a csuklója, vidd orvoshoz. A túl hajlékony gyereknek jellemzően több erősítésre van szüksége, nem több nyújtásra.
Fáj a lányom csuklója kézenállás után. Mit tegyek?
Ha a fájdalom visszatér, vagy nem múlik el pár nap alatt, vidd sportorvoshoz, és addig kerüljétek a kéztámaszos elemeket. A fiatal tornászok csuklófájdalma gyakran a növekedési porc terheléses sérülésével jár együtt: egy amerikai vizsgálatban a 9,3 éves átlagéletkorú tornászok 56 százaléka jelzett csuklófájdalmat, és a fájdalom összefüggött a röntgenen látott eltérésekkel.
Árt-e a súlyzós edzés a növekedési porcnak?
A kutatások szerint szakszerű, felügyelt edzés mellett nem. Az NSCA állásfoglalása szerint egyetlen prospektív gyerekkori erősítővizsgálatban sem írtak le növekedésiporc-sérülést, a 2014-es nemzetközi konszenzus pedig kimondja, hogy ezt a félelmet sem a tudományos adatok, sem a klinikai tapasztalat nem támasztja alá. A súlyzós edzéshez köthető sérülések zöme baleset, és megfelelő felügyelettel többnyire megelőzhető.
Amit már ma megtehetsz
Ma este kérdezd meg a gyereket, egyszerűen és vádaskodás nélkül: „Szokott fájni a csuklód vagy a derekad edzés után? A nyújtásnál előfordul, hogy valaki lejjebb nyom?” Ne magyarázz, ne nyugtass meg azonnal, csak hallgasd végig. Ha bármelyikre igen a válasz, jegyezd fel, mikor és melyik elemnél jelentkezik, és ezzel a listával menj a következő héten az edzőhöz – ha pedig a fájdalom visszatérő, sportorvoshoz.
